Sziasztok!
Van egy fél évem a huszonötödik szülinapomig. Izé… Nem így képzeltem.
Valamikor régen úgy gondoltam, 23 évesen végzek az egyetemmel, férjhez megyek és ilyenkorra már hatalmas hassal várom a kisbabámat. Természetesen a tökéletes férjjel. Diploma-férj-gyerek… – Háromból eddig nulla. Na jó, egy fél. Mindjárt meg lesz a mesterszakos papírom. Mondjuk a háromból azt hiszem, erről tudnék a leginkább lemondani…
Na jó, a kesergésből ennyit. Ez a blog nem erről fog szólni.
Hónapok óta csak sodoródom a világban. Elrontott kapcsolatok, kiüresedő barátságok, egyre több nehézség vesz körül. Néha tényleg azt érzem, szétfolyik minden, emlékekből élek és teljességgel reménytelen, elrontott eset vagyok. Néha azon töprengek, talán hibás termék vagyok, alkalmatlan arra, hogy olyan életem legyen, mint másoknak.
Azt hiszem, érzékenyebb, szemlélődőbb és defenzívebb vagyok, mint mások. Ezzel pedig nem könnyű együtt élni. Most egy csomó embert beengedek az én kis világomba. Megosztom velük azt, ami történik velem. Elmesélhetitek ti is, normális vagyok-e, vagy őrült. Vagy hogy mi így, együtt normálisak vagyunk-e.
Szóval… Üdv :)!
Kommentek